Az elmúlt egy hétben, olyan érzésem van, hogy nem is történt semmi izgalmas velem, ám ez nem igaz mert történt, csak max. az élet itt egy kicsit lassabb és nyugodtabb mint otthon. Nincs kapkodás, stresszelés. Mindent csak szépen lassan a maga idejében csinálnak az emberek. Sokszor hallom azt a szót, hogy "mañana", ami annyit tesz, hogy holnap.

A héten elintéztünk néhány dolgot "mamával". Kezdetként megvettük a minden iskolában kötelező egyenruhát. Fehér ing, sötétkék nyakkendő, nadrág, zokni illetve kötelező még a fekete cipő, de én azt már itthon beszereztem. Öt inget, öt pár zoknit és két nadrágot vettem. A nyakkendőket megspóroltam, mivel azokat kedves "bátyáimtól" öröklöm. A választék nem volt túl nagy a ruhákat tekintve, viszont az árak a földön jártak.

Ha már itt tartunk. Meg kell hogy mondjam, Panama jóval olcsóbb hely, kedves hazámhoz képest. Pl.: Azt a cipőt amit otthon 125 $-ért (azaz kb. 23000 Ft-ért ) kapok meg, azt itt megvehetem 75 $-ért (kb. 14000 Ft-ért ). Ez kifejezetten tetszik. Na már kinek ne tetszene?.

Egyik nap, mama összefutott az utcán, egy szintén Penonoméban élő német cserediákcsajjal ill. anyukájával. Meg is beszéltek egy újabb találkát - amin én is ott vagyok - aznap 2 órára. Ám Panamában az emberek nem épp pontosak. Lazán 1-2 órával a megbeszélt időpont után érnek csak oda a találkozóhelyre. Ez valahogy most is így volt szóval a "randi" törlődött. Fontos viszont megjegyezni azt is, hogy itt, amellett hogy pontatlanok az emberek, nagyon lazák és rugalmasak is, szóval simán át lehetett szervezni a találkát este 6ra. Ekkor viszont már a cserediák kéglijéhez mentem. A pontatlansághoz visszatérve. Ez Panamában tök természetes. Szinte kötelező. Számomra még kicsit furcsa, de majd csak megszokom.

Néhány napja mamával, papával ill. David öcsémmel lenéztünk a Csendes-óceánra. Sajnos fürdeni, napozni nem tudtunk és szerintem egy ideig nem is fogunk, mert most van az esős évszak. Ez annyit tesz, hogy szinte minden nap esik néhányszor és borult, felhős az ég. Az óceán megtekintése után egy helyi étteremben, finom tengeri kütyüket ettünk "ócsó" pénzért.

Ugyan ezen napon este, Emilio bátyámmal elsétáltam és megtekintettem az utca végén található kosárpályát, ahol pont játszottak a srácok. Kicsit be is ültünk nézni a játékot. Nem telt el 3 perc és hívtak is játszani, mivel ruházatomból látták, hogy van némi közöm a labdához. Ezen első edzés óta már voltam néhány alkalommal. Jó, mert így nem lustulok el, hanem intenzíven mozgok.

Pár napja, mama meg én bementünk az iskolába. Kicsit körbe néztem, kezet ráztam egy-két tanárral. "Anyukámat" mindenki ismeri a suliban, mert mint kiderült ő is ott tanított történelmet még néhány éve. Elsőre nagyon bejött a hely. Annyi tanuló van, hogy az iskola két műszakban működik. Vannak  délelőttös meg a délutános diákok. Én mindig délelőtt fogok bejárni, David öcsémmel együtt. A sulit majd csak 24.-én kezdem, a "téli szünet" után, szóval majdnem ugyan akkor mint ti. Mindenkinek további jó pihenést kívánok, innen a világ túlsó oldaláról.

Béke - Paz