Charlie from Panama

Ide is elerkeztunk hat. Tobb mint vloszinu, hogy ez lesz utolso panamai bejegyzesem.

Nade mielott zaroszavaimat megirnam, ejtek nehany szot az elmult hetekrol.

 

Napjaim osszetetele Majusban hasonloak voltak mint ezelott. Suliba jartam, pihengettem es a tobbi…

Az iskola keltette “halal” erzes Maj. 21.-en veget ert. Az volt az utolso, egyenruhas, hivatalos napom az Angel Maria Herreraban. Aznap egy 102 napos nyariszunet vette kezdetet. Tudom, kedves erettsegizos pajtasaim mondhatjak, hogy nekik is ugyan ilyen hosszu a nyari szunet. A kulomseg csak az, hogy meg ok az erettsegi tetelek kidolgozasan ugykodtek, addig en a tengerparton nyaraltam. AFS szabaly szerint egyebkent meg 2 het suli vart volna ram, am mivel szuleim, meg hugom kijottek, megrovidithettem tanulmanyaimat.

 

Kedves csaladom, - nemi kesessel, - Maj. 27.-en este erkezett meg Panamacitybe. A repteren fogadtam oket. Nagy volt az orom amikor 10 honap utan ujra eloben lathattuk egymast.

Az elso 3 napot a fovarosban toltottuk. Chris nevezetu taxis baratom reven elvittem oket a csatornahoz, az ugynevezett Coastwayhez, shoppingoltunk  egyet, ill. a “ Diablo Rojokon “ is utaztunk nehany orat. A legnagyobb elmeny pont a buszozas volt. Ilyen ossze-vissza festett busszok a vilagon csak Panamacityben vannak. Ez olyen kulonlegesseg, mint Londonban az emeletes buszok.

Rovid de elvezetes panama turank utan jott Penonome. Az utazast a helyi buszok egyikevel oldottuk meg. En mondtam apumnak, hogy szerintem sokkal jobb ha nem berlunk autot es Panamaiak modjara utazunk. Bejott az otletem. Jo volt igy.

6 napot toltottunk kozosoen Penonomeban. A Peréz csalad nagyban szerepet jatszott, hogy itt is felejthetetlen elmenyeket szerezzen a Lipi csalad. Mama csinalt nekik egyszer egy panamai reggelit, egyszer meg egy panamai ebedet. Hugom kicsit valogatott, de a szuleim nagyon tomtek a majmot. Egyik nap, edesanyam, meg hugom be is lettek oltoztetve, igazi tipikus panamai ruhakba. Nagyon bejott nekik.

Mamaekkal ( heten egy kocsiban ) egyik este atmentunk a szomszed varosba, Nataba. Egy olyan templomot lathattunk, ( en mar korabban is lattam ) amelybol kontinensenket egy van. Nataban epult az elso es legantikabb templom az egesz amerikai kontinensen ( eszak, kozep es del amerikat egybeveve ). En nem vagyok egy nagy muzeum, ill. templom “fan”, de amit itt lattam az egyszeruen lenyugozott. Felejthetetlen volt az erzes amikor eloszor beleptem.

Penonomeban semilyen muzeumba nem mentunk el, inkabb csak a lationos utcakon setalgattunk, ugy teve mintha latinok lennenk, de hat mindenki tudja, hogy ez ebben a formaban nem jott ossze, mert barmennyit is barnultunk az ott toltott napok alatt, iszonyat feherek maradtunk, a “roma” alapszin mellett. Szulok kint lete alatt, 3 alkalommal a “ helyi strandra “ is lejutottunk. Na ott nagyon jol ereztuk magunkat. Frissen facsart gyumolcsleveket ittunk 1 $-ert, ( ami otthon 10-be is kerulhet ) tengeri kutyuket ettunk es latin, vagy Bob Marley zenekre lazultunk. En egy tintahalas menu utan, a parton napozva, kezemben egy “ guanabana ” koktellal jottem ra, - es mosolyodtam el elegedetten, -hogy mennyire baromi jo dolgom van idekint. Persze az is eszembe jutott, hogy jovore kemeny egy ev ele fogok nezni, de gyors el is hesegettem a gondolatot es teljesem atadtam magam a “ nyaralas a nyaralasban “ erzesnek magamat.

Mielott szulok hazaroppentek volna, ellatogattunk Sandorekhoz (1-2 kilo piros orolt paprika ment is nekik ), ill. meghivtuk a Perez csaladot es Mariat – a bejarononket – egy vacsorara. Csaladom ott kapott is nehany ajandekot a Mamaektol. Masnap viszont a konnyes bucsu kovetkezett. A Peréz es Lipi csalad elbucsuzott egymastol. Ott meg csinaltunk egy ket kozos dupla anyus, dupla hugis… kepet.

5.-e este, szombaton, felmentunk a fovarosba. Ott aludtunk meg egyet. Nem akartuk, hogy sietos legyen a vasarnap. 6.-an anyumeknak bemutattam a Panamacityben tanulo batyamat, ill. Susanat, akivel ugye tovabbra is joban vagyok.

Estefele, en is elbucsuztam szuleimtol es hugomtol. A bucsu se konnyes, se nagy nem volt. Arra a fenn marado 10 napra ugy tekintettunk a 10 honap utan mint egy mashol toltott ejszakara. En a repterre se mentem ki veluk. Idot es penzt sporoltam meg ezzel, ill. tudtam egy kicsit shoppingolni ( na nem mintha szuleimmel nem tettem volna meg…)

 

Ahogy anyuciek vasarnap este elhagytak az orszagot, ugy hagytam el en is a fovarost. Vasarnap, egy mozi utan (Sex & the city 2 ), az ejfeles busszal elutaztam Volcanba, Peterhez. Az utolso elotti hetunket egyutt toltottuk. Ahogy Februarban, ugy most se csinlatunk sok mindent. Foleg beszelgettunk es lazultunk. Sok szo esett az evunkrol. Az elmenyekrol, a nehezsegekrol, mindenrol ami az elmult 11 honaphoz kapcsolodott. Jo erzessel tolt el bennunket, hogy mi, igenis vegig csinaltuk ezt az evet.

 

Most, - hogy hetfo ejjel megerkeztem Volcanbol – van meg nehany napom a csaladdal. Remelehetoleg meg csinalunk a hetvegen valami kozos dolgot, vagy nekem mar az is eleg ha csak siman bszelgetunk es visszaemlekezunk erre az ever.

Csomagolni mar elkezdtem. Kiselejteztem a mar nem szukseges dolgaimat. Lassan keszen allok az utra.

 

Hihetetlen. Veget ert az ev. Sokkal gyorsabban mint hittem volna. Most vannak csak igazan kettos erzesek bennem. Mennek is meg hat maradnek is meg egy kicsit. De ahogy minden, ez is veget ert. Szerencsere sok jo es felejtehetetlen elemenyt szereztem. Majd ha tehetem egyszer visszaterek, hogy ujraelhessek nehany dolgot.

 

Kedves olvasoim, pajtasaim, barataim! Koszonom, hogy “ irhattam “ nektek az elmult 11 honapban. Remelem ha neha hosszuak is, de erdekesek voltak beszamoloim, ill. kepeim. Koszonom, hogy megtiszteltetek olvasasotokkal.

Jo nyarat mindenkinek!

 

Beke

 

Lipi Roland “ Charlie “

 

Panama