Eljött hát ez a nap is. Itt vagyok Panamában, Cocle megye egyik legnagyobb városában Penonoméban.

Az idáig tartó út mondhatni elég hosszú volt. Budapest - Amsterdam – Panama City összesen 12,5 óra volt levegőben.

Az érkezés után azonnal nem a családhoz, hanem egy kiutazás utáni táborba mentem, ahol találkoztam az összes Panamába érkezett diákkal. Itt összvissz másfél napot töltöttem, majd ezután busszal utaztam át Penonoméba. Az egész 6 tagú család ott volt amikor leszálltam a buszról, nagyon örültek nekem.

A family háza a város központjában található, közel az iskolához, élelmiszerbolthoz és egyéb más üzletekhez.

A ház szerintem panamai viszonyokhoz képest teljesen normális, átlagos, szóval egy szavam se lehet. Még inkább nem, merthogy saját szobám van saját fürdővel. Lehet, hogy a bútorok és egyéb berendezési tárgyak nem maiak, de ez nekem nagyon tetszik.

A család tagjai nagyon nyitottak, barátságosak, azonnal családtagnak fogadtak. Az apuka mérnök, topográfus, az anyuka pedig otthon van a gyerekekkel. A kommunikáció kicsit nehézkes -  mivel csak a legidősebb fiú tud valamennyire angolul - szóval rendesen megy a "makogás, mekegés" meg az activity.

A kajákról egyelőre nem tudok sokat mondani. Eddig nem ettem semmi extrát. Egyet viszont már tudok: az itt lakók nagyon szeretik a rizst, szóval felkészítettek rá, hogy azt sokszor fogok enni.

Az iskoláról sem tudok sok mindent, csak annyit hogy 2000 diák jár oda és van kosárcsapatuk. Én majd csak néhány hét múlva kezdem a sulit, miután már egy kicsit beilleszkedtem.

Az időjárás mily meglepően, eltérő az otthonihoz képest. Nagyon meleg van, 35-40 fokok is pörögnek és emellett a páratartalom is eléggé magas. A napi kétszeri zuhanyzás alap. Az, hogy nincs meleg víz, külön jó, mert legalább felfrissül az ember.

A kapcsolattartás Veletek ill. a blogírás egyenlőre nem tudom milyen sűrűn fog zajlani. A családnak van nete, szóval iwiw-en szívesen fogadom az üzeneteiteket (kérlek benneteket, hogy néha magatokról is írjatok, hogy tudjam mi folyik otthon). Azt viszont nem ígérem senkinek hogy azon nyomban tudok válaszolni, de majd azért igyekszem.

Adios