Húúú de repül az idő! Tök hamar element ez a 3 és fél hét. Ilyen sokáig, ilyen távol kedves hazámtól még nem voltam. És ez még csak a bemelegítés...

Sok dolog történt velem az elmúlt két és fél hét alatt. Kezdetként megvettem azt a cipőt amivel példálóztam előző írásomban, ill. vettem egy itteni telefont is szinte fillérekért. Ha netán valaki zaklatni szeretne, az itt nyugodtan megteheti. A számom: 00507 656 23 27 9. Csak ezen tudtok elérni, ha akartok. Az otthoni telefonom nem működik. Nincs térerő.

Elfelejtettem még korábban megemlíteni, hogy van bejárónőnk. María vasárnap kivételével minden nap jön; főz, mos, takarít.

Sajna megesett, hogy nem minden napom volt túl fergeteges és izgalmas. A semmittevés jó dolog, de hamar meg lehet unni. Hogy unalomérzetemet valamelyest csökkentsem, néha elsétáltam a városi parkba. Kicsit üldögéltem, levegőztem, gondolkodtam, kiélveztem az egyedüllét jóságát. Kedves testvéreim egyikétől azt is megtudtam, hogy a park mellett helyezkedik el az a pont, ami pontosan Panama közepét jelzi.

Szabad óráimat a sétálgatáson kívül kosárlabdázással, olvasással, gépezéssel, tv-zéssel, fotózással, ill. spanyol tanulással ütöttem el.

Édesanyám tanácsára vettem kis sárga cetliket, amikre spanyol-magyar szavak írtam, és el is kezdtem kitapétázni vele a szobám falát. Jó, mert szinte bárhova nézek, szavakat látok. Egyelőre még nincs sok, de valahol el kell kezdeni. Úgy érzem, hogy az első napokhoz képest rengeteget fejlődtem. Sajnos a hosszú évek alatt elsajátított hihetetlen jó és biztos olasz tudásomat nem tudom annyira használni és segíségül hívni, mint azt az elején gondoltam.

Ittlétem alatt szerencsére össze tudtam futni a Penonoméban élő cserediákokkal. Ők is ugyan azt mondják, amit én; napközben nem tudnak semmit sem csinálni. Arra a megállapításra jutottunk, hogy közösen sokkal élvezetesebb dögleni, mint egyedül.

Egyik nap a norvég barátom, Eirik átjött hozzám a közeli városból, ahol lakik. Találkoztunk az egyik panamai AFS-es taggal. Ahogy sétáltunk az utcán és beszélgettunk, meghallottuk, hogy a park mellett nem sokkal van valami zenés fesztivál. Közelebb menve azt láttuk, hogy néhány szépségkirálynős szalagba bújt velem egykorú csajszi egy nagy tartalykocsi tetejéről vizet locsol a magukat hűsíteni kivánóknak. Az egyik “locsolós” csaj intett nekem, hogy menjek vizezzem össze magam, de erre egyszerűen annyit mondtam, hogy nem. Ezt követően elsétáltunk a srácokkal enni, és amikor visszamentünk megnézni, hogy mi jót csinálnak, azt láttuk, hogy négy csaj színes karneváli ruhában táncol az úton és velük szemben kb. 50 ember. Önként jelentkezőkre vártak, hogy táncoljanak velük. A csaj – aki intett a tartálykocsiról – meglátta, hogy újra ott vagyok, közeleb jött és mondta, hogy menjek táncoljak vele. Elöször nemet mondtam, de amikor megfogta a kezem és elkezdett behúzni az útra a közönseg elé nem ellenkeztem. Két-három percet táncoltam. Megprobáltam megcsillogtatni még fejlődés előtt álló tánctudásom és szerintem egész jól ment. Tánc után a jutalmam egy puszi volt (meg egy sapka, de az kit izgat!).

Pechemre a fiatalokra vonatkozó szabályok itt kint mások, mint otthon. Amíg nem töltöm be a 18at nem lehetek az utcán 9 óra után szülői felügyelet nélkül. Ha netán mégis elfelejtek hazamenni 9-ig, és igazoltat egy rendőr, akkor nem csak 50 $-os birságot szab ki, hanem még az örsre is bevisz, ahonnan csak a fogadó szüleim hozhatnak ki. Biztos jo kis hely az örs, tele van kedves és baratsagos emberekkel, de én úgy vagyok vele, hogy inkább nem kockáztatok.

Az esték nagyrészét ígyhát otthon töltöttem. Az elmúlt két szombat estéje kivétel volt, mert Gabriel és Emilio bátyámmal átnéztünk az egyik ismerősük házába. Grilleztünk, zenét hallgattunk, kártyáztunk, ill. még alkohol tartalmú folyadék is volt. Az ivászat csak akkor történt meg, amikor egy bizonyos játékban valaki vesztett és csak nagyon kis mennyiségben. Én nem vagyok nagy piás a koromhoz képest, itt kint se kivánom a szeszt, de ahhoz képest, hogy milyen nagy elánnal mondták, hogy lesz ivás, semmit nem töltöttek. 8cent tömény fejenkent 4 és fél óra leforgasa alatt nem sok. Akkor már inkább boroztak volna a tömény helyett. Azt lehet, hogy még élvezték is volna. Merthogy az arckifejezéseik elég durvák voltak voltak. 0,7 cent - tehát kevesebb mint egy cent - töménytől egyes 20 éves fiatalok olyan arcot vágtak, mintha életük legfajdalmasabb pillanatát élték volna át. De akkor minek ittak, ha ennyire nem ízlett nekik? Nem akartak berugni, szóval nem értem.

Penonoméban él egy magyar-kubai házaspár, akikkel kapcsolatba tudtam kerülni. A kubai hölgy 5 évet élt Magyarországon, szóval nem csak Sándor honfitársammal tudok komunikálni.

Nagyon kedvesek velem! Mondták, hogy akármi bajom, kérdésem van, vagy csak egyszerűen beszélgetni, dvd-zni van kedvem, esetleg magyar kaját akarok enni, szóljak. Mindig szívesen látnak, ahogy az idejük engedi. Ez megnyugtat valamelyest, mert ha nagyon nagy baj van, akkor tudok kihez fordulni. Eddig egyszer voltam náluk, de akkor is nagyon jót beszélgettunk

Vasárnap Gabriel, két csajszi és én lementünk az óceán partjára. Az ég elég borús volt, néha még esett is, ám kellemes idő volt. Elöször azt hittem, hogy hideg lesz az óceán, ám szerencsére tévedtem, és életemben elöször úgy mentem be, hogy jól esett és nem gondoltam arra, hogy szét fogok fagyni. A pancsikolás mellett jutott idő tengeri kütyük elfogyasztására is.

Ez volt a nyári szünetem utolsó napja, amit nagyon élveztem, és életemben elöször nem úgy telt el, ahogy otthon szokott. Nem is gondoltam az iskolára, szinte semi izgalom nem volt bennem.

Az oskola tetszik, akárcsak az egyenruha. Végre reggel, amikor felkelek, nem megy el 5-10 perc azzal, hogy gondolkodok, hogy mit vegyek fel. Annyi választási lehetőségem van, hogy a jobb oldali vagy a bal oldali inget húzom. Egyébként telleg jó az egyenruha. Gigolo cipő, bő öltönyalsó. Nekem bejön. Legalábbis a fiúk ruhája. A csajoké förtelmes. Csúnya. Persze a jó csajok egyenruhában is jók maradnak…

Egy átlagos sulis napom úgy néz ki, hogy  6-kor kelek, frissítő hidegzuhany, reggeli, majd 7-re papa bevisz minket Daviddel. 7 órától elméletben szünet nelkül van 5 óránk egymás után, majd 10:20-kor van egy 15 perces rendes szünet, majd még 3 óra egyben. 12:25-re végzek a 8 órával. Egy héten 40 tanórám van.

Az órák közt, mint mondtam, elméletben nincs szünet, ám ez a gyakorlatban kicsit más; kapunk 5-10 percet. Változó.

Az órák nem mondhatóak megerőltetőnek. Sokszor megy a “vagancia”, azaz a henyélés. Teljesen más, mint otthon. Van, hogy a tanár egész orán semmit nem mond, ha meg igen,  akkor sem mondhatnám, hogy jelentkeznek ill. jegyzetelnek a diákok, pedig túl sok könyvet nem láttam, amiböl tanulhatnának. A legjobban akkor néztem, a mikor egy dupla (80 perces) matekóra alatt összesen két függvényt oldottunk meg. A tanár felírta a két példát (x²  és f(x) = 2x-6) és végig ezzel szorakozott mindenki. Én egy perc alatt végeztem vele, de azt hittem kb 20 percig, hogy nem a feladatot csinaltam, mert senki másnál nem láttam, hogy ábrázolta volna a függvényt. Kiderült, hogy mindent jól csináltam. A többiek egyszerűen vagy nem csináltak a feladatot, vagy nagyon lassan haladtak vele. A legjobb, hogy a tanárt ez egy csöppet sem zavarta. Nyugodtan ült az asztalnál és várta, hogy kivigyék megmutatni a kész munkákat.

Persze most eszetekbe juthat az, hogy milyen jó kis iskola, semmit nem kell csinálni. De ez nem egészen jó. Így nagyon el lehet butulni és iszonyat unalmas ám. Ez még csak az első 3 nap történése volt, szóval lehet, hogy később változás lesz.

A büfé felszereltnek mondható. Van hamburger, meleg pékárú, nasik, üdítők. Minden, ami kell, méghozzá jó áron. Napi 2 $-ból ki lehet jönni és akkor mindent vettem.

Azzal szóval nem igazán foglalkoznak, hogy a diákok tanuljanak, azzal viszont igen, hogy milyen az egyenruha. Külön ember van erre a feladatra; egy diákgyűlölő, idős, valószinüleg az évei alatt bedilizett hölgy minden nap mindenkit “lecsekkol”. Nem  lehet rajtunk gyűrű, nyaklánc, karkötő, a csajokon színes hajcsat. Nem hordhatom a 4 éve csak elszakadáskor levétrelre kerülő sárga Livestrong-os karkötőmet, mert félek, hogy elveszi és nem adja vissza. Ez negy lelki probléma számomra.

Nade mindegy. Ilyen a sulim röviden. A lényeg, hogy összeségében véve minden tetszik és jól érzem magam a bőrömben.

Zárásként nagyon boldog szülinapot szeretnék kívanni Szabolcs barátomnak, aki a mai napon a nagykorúak táborába lépett. Isten éltessen sokáig Szabi!